2.rész- Az első csók.

Mia kidolgozta az ugrásokat. A végén lesz csak az igazi a Dupla Angyalok Tánca. Azaz, Leon és Sora egyszerre hajtják végre a manővert. Ami ugye nem egyszerű. Mert úgy kell a trambulinon felugrani, hogy közbe ölelkeznek, és forognak, ezzel nagyobb lendületet véve.  És mikor felérnek, akkor csattan el ez a bizonyos csók.
Sora és Leon, hajnal 6óta gyakorolnak, de az ugrás valahogy nem akar összejönni. Sora benne a hibás, mert fél, hogy a végén,a csók jelenetnél elrontja. Leon egyre dühösebb és szóvá is teszi ezt;
- Sora! Mi a bajod? Miért nem vagy képes erre?- emelte meg a hangját Leon.
- Nekem nincs semmi bajom, fáradt vagyok és kész. – hazudott Sora.
- Ezt nem hiszem el! Mikor az Agyalok Táncára gyakoroltunk nem ismertél határokat, most meg… félsz a csók jelenettől? Ugye?- halkult meg a hanga Leonnak a végén.
- Ez nem igaz! Én nem félek attól…- hazudott ismét Sora.
- Akkor mára ennyi. Nem vagyok hajlandó az árnyékoddal gyakorolni!- szólt Leon és kiviharzott a teremből.

Sora annyira meglepődött, hogy reagálni sem tudott a történtekre. Átöltözött és visszament a szobájába.
„Lehet, hogy el kellet volna mondanom Neki. De nem! Biztosan kinevetne. Én még soha nem csókolóztam, és most egy olyannak kell, akit nem úgy szeretek…vagy…”- gondolkodott Sora.
- Szerbusz, Sora! Nem akarsz zuhanyozni, menni? Szívesen segítek megmosni a hátad!- perverzkedett Fantom.
- Fantom, most hagyj, kérlek.
Nem értette Sorát, ha olyat mondott általában a vécében kötött ki, vagy ahhoz hasonló. Most meg csak szépen rászólt. Jósolni kezdett.
-A Hold. Háborgó érzelmek. De végül kitisztul az elméd. - ezt Sora már nem hallotta, mert elaludt az ágyon. - Uhh,még arra sem figyel, mit jósolok neki.

Reggel Sora úgy döntött, elmondja mi a baja. És őszinte lesz Leonnal. Nem lesz könnyű, de megteszi. Ahogy mindig, Leon most is az edzőteremben volt és gyakorolta a manővereket. Sora csöndben nézte egy ideig. Nem értette mi ez az érzés, amikor ránéz.. Nem tudta mi ez.
- Leon!- szólt Sora.
Leon meglátta az elszánt képű Sorát, és leugrott a trapézokról, éppen a szokásos monológját kezdte volna el, mikor a lány hirtelen beszélni kezdett.
- Leon, figyelj. Szóval megmondom Neked miért voltam „olyan” tegnap. Tudod - sóhajtott egyet - én még sosem csókolóztam.
Leon tudta, hogy ezt mondja a lány, így nem is lepődött meg. Nem szólt semmit, csak közelebb ment a lányhoz, és szinte a szájába súgta:
- Akkor megmutatom!
Sora nem tudott reagálni, már csak azt vette észre, hogy Leon megcsókolja. És legnagyobb meglepődésükre, Sora visszacsókolt. Sora nem tudta miért, de most erre volt szüksége. Leon meg azt hitte, hogy olyan pofont kap, amit sosem fog elfelejteni, de nem a lány viszonozta.
A csókot Sora törte meg. Megijedt és elszaladt. Nem akarta ezt a csókot, nem szerette volna így felbolygatni, az így is nehezen felépített baráti kapcsolatukat. De a szíve mélyén boldog volt, örült hogy Leontol kapta élete első csókját.
A lány a tengerpartra ment, mint mindig mikor valami gondja van. Hosszú órák óta sétálgatott, ott mikor egy mély férfihang megszólította és a vállára tette a kezeit.
- Sora.- szólt halkan Leon.
- Öööö, szerbusz Le-on.- bökte ki a japán lány.
- Bocsánat, azért amit az edzőteremben csináltam. Nem szabadott volna.
- Öööö-Sora már talpig olyan vörös volt mint a főtt rák- semmi baj. Csak nagyon hirtelen jött.
- Csak ennyit akartam. Szia Sora- köszönt el Leon.
- Szia.- de ezt már Sora olyan halkan mondta h senki nem hallotta meg.
*Miért volt olyan jó az a csók? Ez volt az első, mégis..élveztem. Csak nem? Ugye nem?- tette fel magának a kérdést a lány- Belészerettem? *