3. rész-Premier és Layla fogadása

Letelt az 1hónap, és itt lett a Szeretni jobb! premierje. Sora és Leon alig beszéltek egymással, mióta volt az a bizonyos csók. Csak a próbákon találkoztak, és azok egyre jobban mentek, de a csók egyszer sem csattant el.  Mind kettőjükben megmozdult valami..oo igen. Az a bizonyos valami! Az érzelmeiket elnyomva gyakoroltak, és nem is beszéltek egymással. Úgy gondolták ez valami olyan érzés, ami jön, és azonnal megy, de sosem gondolták volna, hogy ez nem így lesz.

-Itt az idő, mindenki a helyére! 2perc és kezdés!- szól tMia.
-Igenis!- hangzott a válasz a csapattól.

Az előadás csodás volt. Még Layla is visszajött erre az előadásra, hogy újra láthassa legfőbb, ellenségét, de legjobb barátját is, Sorát.  Minden remekül ment. Sora és Rosetta manővere is csodás volt, a diaboló bajnok egyre ügyesebb és ügyesebb lett.  Elérkezett az utolsó jelenet a Dupla Angyalok Tánca. Sora rettentően izgult, hogy lesz a végén a csók,és ezzel nem volt egyedül,Leont sem hagyta nyugton a gondolat.
Már fent az égben voltak, néztek egymás szemébe, de a csók eddig nem csattant el. Mindenki várt, de nem jött az, amire vártak, ami bele volt írva a történetbe.
Leon nem bírta tovább, megcsókolta Sorát. És a japán lány meglepődőt, de aztán visszacsókolt. Ez most tele volt szenvedéllyel, mohósággal és a ki nem mondott, elnyomott érzelmekkel. Már elég rég óta csókolóztak, pedig az előadásnak már vége kellet volna lennie. De ők erre nem tudtak figyelni.
A végén Leon törte meg, és leugrottak, és így lett vége az előadásnak. Hatalmas tapsvihar volt. Ekkorát még a Hattyúk Tava előadáson sem kaptak.  Kimentek a pihenőbe és Kalos szólt hozzájuk először:

-Szép előadás volt. Gratulálok. De most menjetek átölözni, Layla fogadást tart a ti számotokra. Sora! Már az öltözőben van a ruhád, amit Leon öltözékéhez csináltattunk!
-Mi? Fogadás? Ruha?- értetlenkedett Sora.
-Elég volt Sora. Menny és öltözz át. A bejárat előtt várlak, fél órád van, hogy elkészülj!- parancsolt rá Leon.
-Értettem.- mondta Sora, és rohant az öltöző felé,mert ismerte magát,fél óra alatt nehéz lesz elkészülnie.

Az öltözőben gyorsan lefürdött, és magára öltötte a csodás ruhát. Mikor meglátta magát a tükörbe a lélegzete is eláld. Szép rózsaszínű volt, pánt nélküli, felül tapadós és teljesen hozzásimult , amely strassz kövekkel volt kitéve, a melli résznél meg szív alakot formázott,  a szoknya része pedig a térdéig sem ért, mely kicsit buggyos és fodros volt. Ebben a ruhában megcsodálhattuk Sora, szép és izmos lábait, kecses és nyúlékony alakját. Tett magára egy leheletnyi rózsaszín sminket. A haját hátul kontyba fogta, és pár tincset kint hagyott lógni. Néhol tett egy két gyöngyöt a hajába, és egy szép virágot a bal oldali füle mögé. Felvett egy pink magas sarkú szandált. Újra a tükör elé lépett, és most még az ütő is megállt benne. Csak nézte magát. Nem vette észre, hogy valaki most lépett be az öltözőbe.
-Sora,! Már megint….- kezdte Leon,de amint meglátta Sorát,elakadt a lélegzete,csak csodálta,aztán észe kapott és folytatta-késel.
-Jaj, bocsáss meg Leon,csak... Semmi. Induljunk. Sora egy kicsit megnézte magának Leont. Soha nem látta még öltönyben, egy szép ruhájához illő nyakkendőben. Leon nagyon fessen és férfiasan nézett ki.

Leon odanyújtotta a karját Sorának. A lány kicsit habozott, de belekarolt és úgy léptek ki a színpad kapuin. Beültek a kocsiba. Ott nem beszélgettek, csöndben tették meg az utat. Layla házánál, Leon kiszállt a kocsiból, és udvariasan kinyitotta Sorának az autó ajtaját, és újból belekarolt a lányba. Így mentek be a házba. Mikor beléptek kéz a kézben, mindenki tátott szájjal nézte őket. Gyönyörű párost alkottak-, még ha nem is jártak. Leon magas, és izmos felsőteste, pompásan illet Sora alacsony feszes és rugalmas alakjához.

A buliban mindenki Sorával akart táncolni, és sikerült is nekik. Leon ezt elég szúrós szemmel nézte. Főleg akkor mikor már Ken, vagy harmadjára táncolt vele, és egyre közelebb simult hozzá. Igen, Ken az óta sem vallotta be érzelmeit a japán lány iránt, hiába bátortalan volt, és félt a visszautasítástól.  Sora illedelmesen táncolt velük, de még várt egy emberre, hogy végre ő is felkérje. De hiába várt, nem jött össze. Már nagyon fáradt volt, ezért leült egy asztalhoz, és ivott egy pohár colát. Már fontolóba vette, hogy most azonnal elmegy innen, mert nem bírja ezt a levegőt, és azt hogy Leon nem táncol vele. De ekkor valaki megfogta a vállát, és megkérdezte:
-Táncolnál velem?- szólt Leon.
-Öööö..persze,ezer örömmel. – csillant fel a szeme Sorának, amit Leon is észrevett.

Elsétáltak a terem közepéig, egymásba karoltak és szenvedéllyel táncoltak. Pont egy gyönyörű lassú, szerelmes számot kaptak. Sokan nézték őket. A férfiak Leonra voltak irigyek, hogy ilyen szépséggel táncol, míg a lányok Sorára, mert ő volt az egyetlen, akivel Leon hajlandó volt táncolni. A számnak már rég vége, és egy poposabb zene megy, de ők még mindig egymásba karolva, szenvedélyesen táncolnak. Csak később vették észre, hogy már mindenki őket nézi. Ekkor Sora fogta magát, elköszönt Leontol, és továbblépet. A fiút annyira hirtelen érte a dolog, hogy már csak azt vette észre, hogy a lány már nincs előtte.

Sora a tengerpartra ment, mint mindig, amikor gondjai voltak. Szép magas sarkúját levette és a kezébe vette, szerette, ha a homok mardossa a talpát és így sétál végig a parton. Elmélyült gondolataiba, csak azon járt az esze, vajon mit érezhet Leon iránt.
*Nem tudom elhinni, hogy ilyen buta és meggondolatlan vagyok! Most mit tegyek? Én sosem szerettem Leont most meg szerelmes vagyok belé? Ennek a kapcsolatnak nincs se eleje, se vége. Ebből semmi jó nem sülhet ki.  Már tudom, egy időre el kell mennem!*

Leon hazament, és egész éjjel nem tudott aludni az este folyamán történtek során. Úgy döntött másnap beszél Sorával, és tisztázza vele a dolgokat. Legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy mire Sorához érne, már a lány hűlt helyét látná.