4.rész-Vissza Japánba

Sora másnap Kalos ajtaján kopogtatott., hajnalban, amikor még szinte mindenki aludt. 
- Gyere be!- szólt Kalos, az ajtó túloldalán.
- Jó reggelt Főnök, beszélni szeretnék önnel!- tört be a szobába a japán lány.
- Ülj le, és mond!
- Tudja főnök van egy kis gondom. Amiről nem szeretnék most beszélni, de szabadságra van szükségem!  Egy időre haza szeretnék utazni Japánba. Tudja rég voltam már otthon. - mondta szinte mindent egyszerre Sora.
 - De Sora, mi lesz az előadással? Talán szüneteljünk?- emelte meg hangját Kalos.
- Nem tudom, talán tegyék be Mayt, vagy valaki mást. De nekem most pihenőre van szükségem!
- Értem, értem. És mennyi időről lenne szó?
- Egyelőre magam sem tudom. Talán pár hónap, de fél évnél nem lesz több. Bocsánat, hogy ilyen sokat kérek, de szükségem van most erre. Nem csak Japánba, de Európába is el szeretnék menni más rokonhoz, náluk is rég voltam.
- Megértelek Sora. Akkor eldöntöttem. A mostani előadást töröljük, mert ehhez csak te vagy jó, és mikor visszajössz, akkor újra felkonferáljuk. Aztán most minden artista kap 1,5 hónap szabadságot. Úgyis el kell mennem egy időre tárgyalni a színpadról.  És ha Te még 1,5 hónap után sem térsz vissza, akkor Mia kitalál egy új darabot May-vel főszerepben. Remélem, ez Neked megfelel. - mondta Kalos
- Persze, és köszönöm Főnök. Majd néha hívom, ha lesz időm, és természetesen folyamatosan edzek is! És még valami. Én még ma elutazom, és nem tudok elbúcsúzni, mert 1óra múlva megy a gépen. Kérem, átadná ezt a levelet minden barátomnak? –majd Sora átnyújtotta a levelet.
- Persze, Sora. Légy jó és érezd jól magad! Várunk vissza minél hamarabb!- köszönt el Kalos.
- Köszönöm szépen Főnök! És amint tudok, jövök vissza. Viszlát!- majd kiviharzott a reptérre, késésben volt.

Kalos nem értette a lányt. Sosem látta még ilyen letörtnek, és gondterheltek. Ismerte, hiszen már lassan lányaként szerette, tudta valami nem stimmel vele és gondjai vannak, de nem kérdezett rá, tudta a lány elég erős ahhoz, hogy túltegye magát a dolgokon.

Sora kiment a reptérre és már szállt is fel. És indult haza, végre Japánba.
Reggel, mikor már minden artista ébren volt, Kalos mindenkit behívatott az irodájába.
-Jó reggel mindenkinek. Egy fontos bejelentésem van. Vagyis egyszerre több is! Először is, a mostani előadást töröljük, és akkor, amikor Sora visszajön, újra műsorra tűzzük – ekkor nagy zsivaj lett- csönd legyen, had folytassam. Szóval, mint hallottátok Sora elment egy időre Japánba, és Európába a családjához, és egyéb gondok miatt. Egy jó ideig biztosan ott lesz. Így aztán 1,5 hónap szabadságot adok mindenkinek. És mikor újra találkozunk, lesz egy új előadás. Végül, még valami. Ezt a levelet nektek hagyta itt Sora. Anna,Mia,Ken,Rosetta és Leon, tessék!- mondta Kalos, és mindenkit kiküldött.

Anna,Mia,Ken,Rosetta és még Leon is nagy hévvel akarták elolvasni a levelet. Majd végül Mia olvasta fel.

„Kedves Barátaim!
Mire ti ezt a levelet olvassátok, én már a repülőn ülök Japán felé. Sajnálom, hogy ilyen hamar, és köszönés nélkül megyek el, de ezt kellett tennem. Sok minden történt mostanában, és a családommal is rég találkoztam. Pár hónapig biztosan nem találkozunk, de ígérem hívni foglak titeket. Töltsétek jól a szabit, és persze ne lazsáljatok!
Sok szeretettel, Sora
u.i.: Ken, vagyis inkább mindenki, kérlek, NE gyertek utánam, szeretnék egy ideig egyedül lenni és gondolkodni. Előre is köszönöm..:)

- Milyen gondjai lehetnek? Talán beteg? Megsérült?- hangzottak a kérdések egymás után.
-Ugyan lányok, biztosan van valami baja, hagyjátok!- vette fél vállról a dolgot Leon, pedig ő aggódót a legjobban.

Majd Leon kiviharzott. *Nem hiszem el, hogy elment! De vajon miért? Miattam? Az nem lehet! Vagy mégis? Pedig én ma akartam tisztázni vele a dolgot!*

Eközben Sora már hazaért. Szülei nagyon örültek neki, és boldogan fogadták, hogy lányuk végre otthon van. Minden kicsi időt együtt töltöttek, vásároltak étterembe mentek, vagy éppen sétáltak. Sora persze nem hagyta abba a gyakorlást, otthon is, akár csak a színpadnál formában volt.