5.rész- Az idő mindig megy tovább.

1,5 hónappal késöbb..
Október közepe volt, már lassan, egyre hidegebbek voltak. Nem lehetet egy lenge szoknyában megjelenni, a fák ágain található levelek elsárgultak, a virágok elhervadtak.. vége volt a nyárnak.  A Kaleido Szinpadnál nagy nyüzsgés volt. Vége volt a másfél hónapig tartó nagy szabadságnak. Az artisták egytől egyig mind kipihenten, mosollyal az arcukon jelentek meg. Sokan a családjuk látogatták meg, de volt köztük olyan is aki, otthon maradt pihenni, Leon volt egyik. Nem nagyon volt kit meglátogatnia, és őszintén kedve sem volt hozzá, azok, akik egy ideig nevelték nem voltam túl kedvesek, és nem is szerette őket különösképpen. Kalos irodájában gyülekeztek az artisták, de egy valakit azért mindenki hiányolt, a mindig mosolygós és kedves japán lányt, Sorát. Ő ugyan is jelenleg talán Európában volt rokonoknál, még mindig nem tudta mitévő legyen. A halk beszélgetést a mély hangú Kalos törte meg. Ő az időt Sarahval töltötte, esélyes volt ugyan is, hogy elveszi feleségül.
-Üdvözlök mindenkit itt! Remélem mindenki jól töltötte a szabadságot. Nem rég beszéltem telefonon Sorával, november vége felé jön vissza hozzánk. Addig is Mia elmondja az ideiglenes előadást, ami egy egyszerű kis műsor lesz. Mint tudjátok, ha Sora visszajön, újra a Szeretni Jobb! című darab lesz a színpadon, kicsit majd újítva!
-Sziasztok – szólt Mia, aki egy kicsit családjával volt, de legtöbb időt Kennel töltötte, kettejük kapcsolata, lassan de biztosan szerelemmé alakult, – Az előadás címe; Barátság örökre. Ez most egy elég humoros, és barátságos darab lesz. Van egy lány ikerpár, Kira, és Mija, akiknek álmuk, hogy együtt elismert humoristák legyenek. Több országba is jártak, és összeismerkedtek Trewissel, akivel jó barátságot kötöttek. És aki egy híres TV-c cég fejese. Beszervezi a lányokat, egy mindennap futó paródia sorozatba. Így a lányok álma teljesül. - Hát ennyi lenne. Tudom, ez egy elég fura darab lett, de Kalos utasítása szerint nem kellet nagy sztorinak lennie. – mondta Mia. – Most pedig a szereposztás;
Kira-Anna
Mija-May
Trewis- Leon 

-Igen, már éppen itt az ideje, hogy Anna kapjon főszerepet. – mondta Kalos.
-De,hát..én..nem..is akartam..Nagyon köszönöm!- örvendezett Anna. Aki hazautazott családjához, és helyi szinten fellépéseket vállalt.
-Anna, 1óra múlva várlak a gyakorlóteremben. Kitaláltam egy remek ugrást, a neve Ördög Tánc…ugyan még nem találtam ki, hogy mi az..de siess!- hangoskodott May. A kínai lány szintén hazautazott családjához, kistetvérei legnagyobb örömére.
-De nekem milyen szerepem lesz, úgy igazán?- kérdezte Leon.
-Te lányokkal fogsz egyszerre egy pár ugrást csinálni..és ennyi is.- mondta Mia.
-Na elég legyen. 1hét múlva látni akarom az ugrásokat. És 2hét múlva premier!
-Igen is, Főnök.- szólt mindenki.

A próbák elkezdődtek, mindenki szépen haladt az ugrásokkal. Ezek nem értek fel Sora gyönyörű mutatványaival, az ő szintjét senki nem tudta megközelíteni, még May sem. Letelt az egy hét, Kalos megnézte őket, és kisebb problémái voltak, ugyan de rábólintott Anna és May ugrására is. May egy egyszerű, de mégis szép manővert talált ki. Egy dupla trapézról indulnak, két oldalról külön-külön  Anna-val, és mindketten pár csavart hajtanak a levegőben, majd megfogják egymás kezét, és még néhány csavar, majd a végén együtt érkeznek a trapézra.

Végre elérkezett a premier napja. Az előadás nagyon szép volt, és mindenkinek tetszett, de a nyomába sem ért Sora és Leon darabjainak. A közönség tombolt, mint minden előadáson, de sokak arcán lehetett látni, hogy hiányolják a japán lány csillogását. Elismert volt, nem kicsit nagyon.

Teltek a napok, és mikor Kalos éppen az irodájában volt Sora kereste telefonon.
-Szerbusz Sora. Hogy vagy? Mikorra várhatunk vissza?- kérdezte Kalos.
-Jó napot Főnök! 1hét múlva térek vissza a színpadra. És köszönöm már jól vagyok. –mondta Sora.
-Ez remek hír! Akkor szólok mindenkinek, hogy visszatérsz, és újra… beszélt Kalos,de Sora a szavába vágott.
-Kérem, ne! Ne szóljon nekik, hagy legyen meglepetés. Nem szeretném, ha a repülőtéren várnának rám. És bulit sem szeretném, ha rendeznének. Majd ha odaérek, akkor behívja őket az irodába, és ott megtudják, hogy visszamentem.
-Jó Sora. Elintézem a dolgot. És senki nem fogja tudni, hogy jössz. De biztos, hogy így akarod?- a telefon másik végég egy „ühm”, hang jelezte, hogy igen- Oké. Akkor várlak. Szia
-Visszhall Főnők.

Sora végre eldöntötte, hogy itt az ideje, hogy újra színpadra állhasson, újra Leon szemébe nézzen, és újra láthassa a barátait. Imádta a színpadot, és ezt nem bírta tovább, vissza kellett mennie ahhoz, hogy újra teljes életet élhessen.  De legjobban Leon hiányzott neki, nem merte saját magának sem bevallani, de így volt. Hiányoztak neki azok a szép szemei, a hosszú, mindig szépen ápolt haja, magas testalkata, az izmos felsőteste. Minden, ami Leon volt. Tudta, teljesen, és visszavonhatatlanul szerelmes volt belé, ez ellen már nem tudott mit tenni.