6.rész- Visszatérés.

Letelt az 1hét és Sora nem rég szállt le a repülőről. Déli egy óra volt. Sora nagyon sokat változott ezen a pár hónap során. Sokkal érettebb, és nőiesebb volt. Ebben az időszakban megnőttek a mellei, amelyek most gyönyörűen néztek ki az alacsony testalkaton. Arca megnyúlt, látszott rajta, hogy már nem 16 éves, amikor először Amerikába jött. Lehet, hogy testileg és lelkileg is megváltozott, de az öltözködése még mindig egy tinédzseré volt. Ugyan már nem abban az ütött-kopott pink kabátban volt, hanem egy mályvaszínű, fekete csíkozással díszített szövetkabát formálódott a testén. A cipője egy egyszerű fekete Converse volt. Utálta ugyanis a magas sarút. A fogadásra is anno csak kényszerből vette fel. Volt rajta még egy farmer csőnadrág, és a kabát alatt egy egyszerű kék ing. Mint egy iskolás tinédzser.
Mivel Sora titokban jött haza, azért nem volt lesifotósok, így bátran végigsétálhatott a hosszú folyósokon. Persze pár rajongóval azért találkozott, autogramot osztott, és volt, akivel közös képet is csinált. Sora szeretett közvetlen és barátságos lenni rajongóival, ugyanis nekik köszönhette hírnevét. Tehát, ha valaki meglátta a lila hajú lányt, számíthatott egy szép mosolyra és mély kedvességre.

Mikor már végzett a fanokkal, kiment a reptérről, intet a taxinak, megmondta hová vigye, és kocsikázott is a Kaleido Színpadhoz, amely a szíve csücske volt.

A színpadnál kiszállt a kocsiból, fizetett a sofőrnek, majd besétált. A folyósok teljesen kihaltak voltak, Sora szerencséjére pont akkor érkezett amikor előadás volt, így mindenki a színpad körül tevékenykedett. Mosolyra húzta az ajkát, amikor felismerte a képeket a falon, és minden ismerős helységet. Végre otthon volt..neki ugyanis a Színpad volt az otthona. Oda ért Kalos irodájához. Bekopogott, és választ nem várva benyitott.

-Jónapot, Főnők!- köszönt Sora.
Kalos nem hitt a szemének, az a kislány, aki még 16évesen idejött szinte teljesen eltűnt. Egy érett nőt látott maga előtt, teljes díszben. Azt leszámítva, hogy az öltözködése még megmaradt ugyanannak.  „Már nem az a lány, aki volt..ő már egy nő”- gondolta Kalos.
-Szerbusz, Sora! Nagyon jól nézel ki!- szólt Kalos.
-Köszönöm, szépen.  De szerintem térjünk a tárgyra. Köszönöm, ezt a pár hónap szabadságot. Jól kipihentem magam, és gondolkodtam is eleget. Szeretném, ha holnap már próbálhatnánk a „Szeretni Jobb” című darabot. Nagyon kedvelem ezt, csak pár dolgot szeretnék rajta változtatni. Tudom, hogy most éppen előadás megy. Ha vége van, kérlek, hívj be mindenkit az irodába, és majd akkor megbeszélünk mindent. Körülbelül, hányra érjek vissza ide?
-Szerintem is jó lenne holnap már elkezdeni a próbákat. 1óra múlva legyél itt. Azaz olyan 3körül. Remélem Neked is megfelel. És majd akkor elmondod, mit szeretnél változtatni. - mondta Kalos.
-Köszönöm, Főnök. Nekem megfelel. Most megyek. Remélem még szabad a szobám?
-Sajnos, már más lakik a szobádba, Sora. De, amúgy sem lakhatsz itt a szállón. Decemberben 18 éves leszel, nemde? Tessék egy kulcs, ez egy tengerparti villához való. Mostantól ott fogsz lakni. Remélem, megfelel. - szólt kedvesen Kalos.
-Komolyan,saját villám lesz? Nagyon, köszönöm szépen Főnök. – majd átvette a kulcsokat és indulni készült – Viszlát!
-Várj Sora!- ordibált utána Kalos.
-Igen?
-Még valami.  A villád mellett lakik Leon. Neki is egy háza van ott. Remélem, jól meglesztek. - mondta kicsit halkabban Kalos.
-Ohh, értem Fönők. Nem lesz semmi gond. Köszönöm. – azzal elment.

Sora, az új háza felé, csak azon gondolkodott, vajon mi lehet most Leonnal. Hiszen, nem is búcsúzott el tőle, sőt senkitől sem. Félt attól, mi lesz majd akkor, ha újra a szemébe néz, mit tesz majd? Eldöntötte ugan is, hogy az érzelmeit nem vallja be Leonnak, mert azt hitte a férfi csak húgaként tekint rá.  Majd szép lassan odaért a villájához. Maga a ház egy kicsit meg volt emelve, csak lépcsőn lehetett feljutni, az elülső teraszra. A ház bézs színben tündökölt, és az ablakok és az ajtó mind-mind fehér volt. 1 emeletes villa volt. Sora kinyitotta az ajtót, és mikor belépett rajta, megállt benne még az ütő is. Teljesen olyan volt, mint ő, vidám és kedves bájos színek. Ahogy az ember belépett a házba, a nappali egy részén találta magát. Itt lehetett ledobni a kabátokat, cipőket. Onnan balra, egy kis lépcsőről lehetett bemenni a teljes nappaliba, ami narancsos színre volt festve. Gesztenyebarna volt a parketta, és a bútorok mind sárgában, narancsban, vagy barnában tündökölt. Gyönyörű hatást keltet az egész. Majd a bejárattól jobbra volt a konyha és az ebédlő. Alulsó emeleten volt még 1 vendégszoba, és egy fürdő. Volt egy rész, ahonnan a partra lehet lemenni, ami fel volt szerelve rengeteg trapézzal, trambulinnal, és mindennel, amire szüksége van egy artistának. „Azta! Saját ’edző termem’ van!”- gondolta Sora.

Az első emelten volt Sora szobája, plusz még 2vendégszoba és mindhez járt egy-egy fürdőszoba is. Sora szobája volt a legszebb, és teljesen illet a jelleméhez is. Itt is a narancs, citrom és a barna, elvétve a piros színek uralkodtak. Az ajtóval szemben volt egy hatalmas franciaágy, mellette két oldalt egy-egy éjjeliszekrény, rajta lámpa és egy óra is. Jobb oldalt volt 2 ajtó. Az egyiken gardrób szobába lehet bemenni, ahová már bevitték Sora legújabb és legmárkásabb,de ugyan akkor legegyszerűbb és leghétköznapibb ruháit. Megengedhette magának, hiszen sokat kereset. A másik ajtó a fürdőszobába vezetet, ami csodásan nézett ki. A kád macskalábakon feküdt, és aranyozottan volt körbevéve. Itt viszont az ezüst és a fehér szín uralkodott. Sora szobája másik részén volt egy íróasztal, azon egy lap-top, mellette virág és egyéb apró díszek. És végül volt egy fésülködőasztal is. Meg egy szép könyvespolc, és egyéb szükséges dolgok.

„Hihetetlen ez a Kalos! Ilyen helyen még nem is jártam. Csodás ez a ház.”- hüledezett Sora. Majd odasétált az erkélyi kijárathoz, és kiment rajta. „Aszta, még saját erkélyem is van”. Közvetlen előtte volt egy hatalmas, szinte ikerház. „Biztosan ebbe lakik Leon. Még jó, hogy most előadás van, biztosan észrevett volna”. Még egy kis ideig ott volt, majd bement a házba, átöltözött. Nem sokat változtatott a ruháján, egy sötétebb farmert kapott magár, egy pink Converse cipővel, az ing helyett meg magára kapott egy fehér feszes pólót. Majd felvette kabátját, és indult is a Kaleido Színpadhoz. Már nagyon várta a találkozást, hiányzott neki mindenki.