8.rész-Vacsora Soránál.

Eközben Sora is hazaért, és nekilátott a nagy főzésnek. Sosem volt valami túl jó szakács, általában rendelt, vagy lement az ebédlőbe. Japánban viszont megtanult teljes mértékben mindent a főzésről-sütésről, édesanyja segítségével, és hatalmas nagy örömére. Volt ideje rá, és így legalább nem Leon járt a fejében.
„Hmm, valami japán ételt kéne főznöm! Valószínűleg olyat még nem igazán ettek. De mi legyen az? Áá ,meg is van. Anya adott egy nagyon jó receptet.”.- ezzel Sora előkereste. Az étel nagyon különleges, és ízletes is.
„Avokádós, füstölt lazacos sushitekercs. Tökéletes lesz! Ilyet még biztosan nem ettek. - gondolta Sora. Először elment a közeli szupermarketbe, megvette az ételhez szükséges hozzávalókat, vett egy kis üdítőt, szalvétát és indult is haza. Késében volt, mivel ez az étel nem egyszerű. A konyhájába ment, felvette magára vette a köténykéjét, amit még apukájától kapott, mikor visszaindult Amerikába. Ez volt az ő búcsúajándéka. Egy felirat volt rajta: „Bízz magadban!”. Sora hihetetlenül örült neki, mert ez a kis apróság mindig sokat segített, amikor éppen bizalmatlan volt.  Majd elkezdte a főzést.

-Végre! Készen vagyok a kajával! – örvendezett a lány. Majd ránézett az órára és rájött, hogy már csak 1 óra és a vendégek itt lesznek. Megterítette az asztalt, rendbe tette az ebédlőt, és felment a szobájába elkészülni. Először gyorsan lezuhanyozott, majd magára vett egy halványkék, térdig érő pánt nélküli mini ruhát. Amelynek ezüst díszítése volt. És a derekánál egy aranyos kis masni volt, fehér színben. Egyszerű, mégis szép ruha volt, egy hasonló vacsorához nagyon illett. Haját egy copfba kötötte fel, elöl hagyott lógni pár tincset, amiket szépen begöndörített. Magára kent egy leheletnyi ezüst és egy halvány kék sminket. Majd mikor végzett lement az ebédlőbe, és várta a vendégeket. Nem kellet sokáig várni rájuk, máris csöngettek az ajtón.

Először Mia és Ken érkeztek meg, már nem volt titok, ők egy pár voltak. Miközben Sora Japánban volt ők egymásra találtak. Ken végleg lemondott Sorárol, és rájött, sosem volt igazán szerelmes a lányba, csak a kitartását, és a bátorságát csodálta.
-Sziasztok! Örülök, hogy jöttetek! Mia! Nagyon jól nézel ki!- szólt Sora. Mián egy narancssárga ruha volt, amelyen sárga virágok voltak.
-Szia!- mondták egyszerre a fiatalok – Köszönöm Sora! Te is nagyon csinos vagy ma. - mondta Mia.

Alig engedte be a párt, máris megérkezett May,Anna és Rosetta.
-Sziasztok lányok. Nagyon jól néztek ki ti is!- szólt Sora. Mayen egy sötétkék színű, nyakba kötős egybe ruha volt. Annán, egy egyszerű piros, még Rozettán egy smaragd zöld pánt nélküli mini ruha volt.
-Szia Sora! - köszöntek a lányok- Te aztán igazán szép vagy!- mondta Rosetta.
-Igen, igaza van Rosettának, gyönyörű vagy Sora!- mondta May.
-Köszönöm lányok, de nem kell túlzásba vinni. Gyerek be, foglaljatok helyet a nappaliban! Már csak Leonra várunk.  De amint kimondta a férfi nevét, az megjelent előtte. Leon nagyon jól nézett ki, egy fekete nadrág, és egy halványkék ing volt rajta, amely felül kicsit ki volt gombolva.  Sora mikor meglátta, nem hitte el, hogy Leon ennyire jól néz ki. Nem merte bevallani senkinek, de magában igenis tudta, szereti ezt a férfit, és nem úgy, mint bátyként. Szerelmes volt belé, végre rájött erre. De tudta, neki ezt nem szabad elmondania, mert Leon a legjobb esetben is csak barátként, vagy húgaként tekint rá. Mekkorát tévedett!
-Szia Leon! Végre Te is itt vagy, akkor végre hozzákezdhetünk a vacsorához!- szólt Sora!
-Szia Sora, hello mindenki. - köszönt Leon. A férfi, mikor meglátta Sorát, abban a leheletnyi kicsi ruhában, minden kitisztult előtte. Szereti, és kívánja ezt a lányt, de túl büszke volt ahhoz, hogy ezt bárkinek is beismerje.
-Szerintem akkor mennyünk be az ebédlőbe vacsorázni, utána mindent elmesélek nektek!- szólt a japán lány.
-Rendben.

A sok fiatal bement az ebédlőbe, leültek az asztalhoz. Mia és Ken egymás mellett, mellettük Anna ült. A másik oldalon Rosetta és May volt, és a hely úgy jött ki, hogy Sora és Leon egymással szemben, az asztal két végén foglaltak helyet.
-Ma egy nagyon különleges vacsorát csináltam nektek. Tudom, hogy nem esztek valami sok japán ételt, ezért én ma azt csináltam. Igen, Japánban meg tanultam főzni, és hát elég jól megy a dolog, így ma avokádós füstölt lazacos sushitekercset eszünk!- mosolygott Sora.
-Azta! Nagyon jól hangzik Sora. Máris éhes lettem!- szólt Rozetta.
-Máris hozom.

Sora kiment a konyhába, összeszedte az ételt, ami már önmagában is csodásan nézett ki, és az illata az is valami isteni kellemes volt. Bevitte az ebédlőbe, és ügyes háziasszonyosan mindenkinek tett. A nagy csapat hozzá is fogott azonnal. Mindenkinek nagyon ízlett, sőt volt olyan is, aki repetát is kért.  Sora nagyon örült, hogy ennyire jó lett a főzte, csak mosolygott egész végig. Miután mindenki megette az adagját, bementek a nappaliba, és Sora elkezdte a nagy beszámolóját.

-Nem is tudom, hol kezdjem. Tudjátok, egy kis szabadságra volt szükségem, mert a sok fellépés a gyakorlás és egyéb dolgok, nagyon leterheltek, és akkoriban sokat betegeskedtem, meg és az immunrendszerem sem bírta már. Így döntöttem úgy, hogy kicsit haza megyek a szüleimhez. Szerencsémre Kalos el is engedett. Sajnálom, hogy csak úgy leléptem, és nem is köszöntem nektek, de ez egy nagyon hirtelen döntés volt, és nem volt időm, és őszintén megmondom kedvem se búcsúzkodni. Tudjátok, hogy azt nagyon útálom. Először Japánba mentem a szüleimhez. Nagyon jól elvoltunk. Sokat kirándultunk, beszélgettünk, Anya megtanított főzni, mondván, ha egyszer lesz férjem, akkor ne neki keljen rám főzni. Örülök neki, hogy megtanultam. Aztán 1,5 hónap után, egy hétre elmentem Európába, más rokonaimhoz, ott is nagyon jó volt, és őket már több mint 10 éve nem láttam. Majd újra Japánba voltam pár hetet, és újra itt vagyok veletek. Lényegében, csak pihenni mentem haza, de ott is rendszeresen edzetem, és formában tartottam magam. Még valami kérdés?- mesélte el Sora, szinte egy szuszra.

-Mik azok az egyéb dolgok Sora?- kíváncsiskodott May.
-Hát,tudod ez nem tartozik rád, és senkire sem. Bocsássatok meg, de nekem is van magánéletem. - szólt Sora.
-Férjhez fogsz menni?- érdeklődött egy furcsát Rosetta. Közben Leon kiköpte az éppen lenyelt üdítőjét.
-Ugyan, ez badarság Rosetta. Eszemben sincs, minimum 20éves koromig férjhez menni.  Egyébként sincs olyan az életemben, akihez lehetne. - válaszolt Sora egykedvűen. És akkor bevillant neki egy kép, amikor Leon és ő állnak az oltár előtt. Tudta, hogy ez egy álom, és ilyen sohasem lesz vele. Eközben Leon is hasonlón morfondírozott. Elképzelte, hogy megéri Sora kezét, gyerekeik lesznek, és örökre boldogan élnek. Megrázta a fejét. „Ez sosem lesz lehetséges, verd ki a fejedből Leon”- gondolta.
-Sora, bocsáss meg, de mi Kennel most már megyünk. Fáradtak vagyunk. Remélem nem haragszol. –szólt Mia.
-Sora, nekem is mennem kell. –mondta May, és hozzá csatlakozott Anna és Rosetta is.
-Rendben. Sajnálom, hogy csak eddig maradtatok. Sora kikísérte őket, elbúcsúztak, majd visszament a szobába Leonhoz.- Csak ketten voltak abban a kicsi nappaliban. Nagy csend volt, nem tudtak egymással beszélni, mindketten próbálták elnyomni érzéseiket, de ez nekik nem ment egy könnyen. Végül, Leon törte meg a csendet.
-Szóval Sora, miről is akartál beszélni velem?
-Hát…tudod az előadásról meg a többiről…-dadogott Sora.
-Értem. És mi lenne az?
-Csak annyi, hogy holnap reggel már kezdjük is el az edzést! 8körül megfelelne?- kérdezte Sora.
-8 órakor? Olyan későn?! Nem Sora. Holnap reggel fél7-kor kezdjük az edzés. Ismerlek, nem fogsz akkor felkelni, ezért érted jövök majd, úgyis szinte egyszerre indulnánk. Nincs vita, együtt megyünk oda.
-Rendben Leon. Akkor gyere 6-ra körülbelül, addigra elkészülök. Fél óra úgyis az út a Színpadhoz.
-Jó,Sora. Akkor én i mennék. Ezzel Leon felállt és az ajtóhoz sétált.
-Szerbusz Sora.- majd egy puszit nyomot a lány homlokára.  Nem bírta tovább, ennyit meg kellett tennie. Sora nagyon meglepődött, de őszintén örült ennek a puszinak.
-Szia Leon. Jó éjt!- örvendezett a lány.
-Neked is Angyal.- mondta Leon, és ezzel elment.

„Ezt nem hiszem el! Meddig bírom még Leon közelében? Egyszerűen szerelmes vagyok belé! „

„Olyan buta vagyok, ki kell szeretnem ebből a lányból! És ezt csak azzal érhetem el, ha én is elmegyek egy időre. Jó sok időre. Nem tehetek mást! Majd az előadás és Sora születésnapja után, el fogok innen tűnni.”