Másnap reggel Sora nagyon fáradtan és kialvatlanul ébredt fel. Nem sokat aludt az éjjel, az egyszer biztos. Csak Leon, és a férfi csókja járt az eszében, nem tudta mire vélni a dolgot. Sora szerelmes volt Leonba, ezt ő maga is tudta, de arra sosem gondolt, hogy esetleg a férfi szerelmes lehet belé.
„Lehet, hogy csak ajándékba szánta…” –tűnődött Sora.
- Elegem van már Leonból! Most azonnal átmegyek hozzá, és megkérdezem ezt mire fel kaptam!
- Sora, várj! – szólalt meg Fantom.
- Mit akarsz már megint Fantom? – szólt rá kicsit hangosan a szellemre.
Ezzel Fantom elővette a gömbjét, és elemezni kezdte Sora jövőjét….
- A Nyilas most a sötétségben bolyong, kétkedések és gyötrelmek vannak a szívében. Vajon képes leszel rá, hogy legyőzd?
- Miről beszélsz Fantom? Nekem semmi bajom sincs!
Ezzel Sora fogta magát, bement a fürdőbe, gyorsan lezuhanyozott, felöltözött, majd sebesen indult Leon házához. Szerencséjére nem kellett sokat mennie, ugyan is Leon a közvetlen szomszédja volt. Becsengetett. Nem kapott választ. Majd újból csengetett, és ismét nem kapott választ. Majd kopogni kezdett, és a közbe a férfi nevét kiabálta. Már percek óta csak ezt csinálta, mikor megunta, és simán benyitott a házba.
- Leon, de felelőtlen vagy! Hogy hagyhatod nyitva az ajtót!

Majd a házban keresni kezdte a férfit, de nem találta. Egy helyre nem ment be eddig, az pedig a férfi hálószobája volt. Félt attól, amit majd ott találni fog. Esetleg Leon a szeretőjével van, vagy esetleg Leon csak mélyen alszik. Erőt vett magán, és egy pillanat alatt belépett a szobába, ahol senki nem volt. Viszont egy dolgot észrevett, a fiókok kihúzva voltak, egy ruha nem volt semelyikben, az ágy gondosan összerakva…olyan mintha valaki sietősen elment volna.
„ Leon, ugye nem mentél el? Ugye nem hagysz itt engem? „ – tűnődött a lány. Aztán hirtelen ötlettől támadva, kiviharzott a házból, és a Színpad felé vette az útját. Tudta, ha valaki tud valamit Leonról, az csak is Kalos lehet. A Kaleidohoz vezető utat futva tette meg, nagyon meg volt rémülve, hogy elveszti Leont, és lehet, hogy soha többé nem látja.

Mikor már Kalos irodája előtt volt, nem tétovázott, zilálva, mély levegőt szívva berontott a főnökéhez.
- Te jó ég Sora! Nem tudod, hogy kell kopogni? Egyébként is, mit keresel itt? És, mi a baj veled? Miért…- szólt volna még valamit Kalos, de nem tudott, mert Sora közbe vágott.
- Hol van Leon? Miért nincs a házában? – kiabálta Sora.
Ekkor Kalos, csak kihúzta az asztala egy fiókját, kivett belőle egy levelet, majd odasétált a lányhoz, átadta neki, és szó nélkül kiment az irodájából. Sora először nem értette, most mi van, de leesett neki, mikor meglátta a borítékon a nevét, ami azzal a jellegzetes dőlt betűkkel volt megírva. Azonnal tépte fel a borítékot, és amikor meglátta ismét a férfi írását, könnybe lábadt a szeme.
„Sora! Maradj olyannak amilyen vagy, tündökölj, mint egy angyal, nélkülem.  Maradj meg Te, az igazi, és egyetlen Kaleido sztár! Leon.”
A levél csak ennyiből állt, csak ennyiből. Ami annyira jellemző Leonra, röviden, tömören és teljesen hidegen.
- Leon, miért mentél el? – súgta halkan maga elé Sora, majd leült egy fotelba, és gondolkodni kezdett a történteken. Már órák óta ott volt, és teljesen elvesztette az időérzékét.

Hirtelen Kalos jött be, és látta a lány gyötört arcát, a kisírt szemeit, és a levelet, a kezeiben összeszorítva.
- Miért ment el? – súgta halkan Sora, de Kalos tisztán hallotta.
- Azt nekem nem mondta el, elment, és megkért, hogy bontsam fel a szerződését, és adjam át neked a levelet.
- Hol van most?
- Nem mondta meg nekem, Sora. – búgta halkan Kalos.
- Mikor jön vissza? – emelte meg a fejét a lány, és a nagy szemeivel Kalosra nézett.
- Ezt sem mondta el. – Kalos lassan elindult az ablakhoz, majd kinézett azon, és semmibe bámult.
- Mondott még valamit? – állt fel lassan Sora, és az ajtó felé indult.
- Csak annyit, hogy még egyszer biztosan vissza fog térni, hogy lássa az angyal csillogását, azaz téged!
- Rendben. Viszlát, Főnök.
- Várj Sora! Holnap beszéljük meg az új előadás részleteit, itt várlak 10 órakor. A Szeretni Jobb című előadást pedig töröljük, és szünet lesz a következőig.
- Értem.
- És még valami Sora. 1 hét múlva pedig válogatás lesz, amiben egy új partner után nézünk a számodra.
- Nincs szükségem partnerre! – fordult meg a lány, és izzó szemekkel bámult Kalosra.
- De igen is van! Egyedül nem csinálhatsz meg mindent!
- Nem akarok új partnert és kész! Elmentem. Viszlát Kalos.

Sora ezzel elviharzott, és futva ment hazáig. Kibírta, hogy addig ne sírja el magát, mert sok mindenkivel találkozott közbe, és nem akart magyarázkodni. Aztán itthon, a házában minden összeomlott, mikor becsukta az ajtót, majd annak dőlt, kitört belőle a sírás. Órákig ott ült, és nem tudta mit tehetne most. Az első, és egyetlen szerelme elment, és lehet, hogy évekig nem fogja látni, vagy akár örökre. Tehetetlen volt. Ha tudná, hogy hová ment Leon, lehet, utána menne. De nem tudná megmondani a férfinak miért megy utána, nem mondhatja, hogy szereti…arra nem lenne képes.

Már este 11 óra felé járt az idő mikor Sora felkaparta magát a hideg padlóról, felment a szobájába, és átöltözés, és minden evés nélkül befeküdt az ágyába aludni. Az utolsó szavai, mielőtt elaludt volna, csak ennyi volt…
- Leon, miért? – Majd mély álomba merült. Fantom csak bánatosan nézte a megtört lányt, majd egy szemvillanás alatt eltűnt.